Miközben elég részegen botladozott a fiú mellett hazafelé, barátnői intelmei visszhangzottak a fejében: ne feküdj le vele elsőre. Mert olyat nem illik, ugye? Ő is így gondolta, meg hát ezt tanítják a lányoknak: ha az első randin lefekszel vele, nem fog komolyan venni! A szex mindig is meghatározó dolog volt Annánál és elég hamar túl szokott lenni rajta. Nem, nem volt kurva, ahogy illetni szokták a társadalom szerint könnyelmű lányokat, de volt, hogy elvitte a hév, a lendület. És sokszor érezte azt, ezt kell tennie, ha meg akarja tartani a srácot. Miközben a fiú lakása felé tartottak, ahol tudta, hogy le fog vele feküdni és azt is tudta, hogy erről hazudni fog majd másnap reggel a barátnőinek, eszébe jutott a gimis szerelme.

Utólag visszagondolva nem is biztos, hogy igazi szerelem volt ez, inkább elsöprő vágy, az első igazán mindent elsöprő vágy, amit egy fiú iránt érzett. Egész korán lett igazán nőies nő Anna, és nem csak olyan értelemben, hogy volt melle és szép volt az alakja, hanem olyan belülről jövő, mélyreható módon, amit ezer kilóméterről megérez egy férfi. Sokáig ő nem is volt tudatában az erejének, és kényelmetlenül érintették gyermeki lelkét a férfiak éhes pillantásai. Ennél a fiúnál volt először, hogy félig meddig tudatosan használta ezt a képességét. Ahogy belépett a tanterembe, tudta, hogy ő kell neki és meg is fogja szerezni. Az sem érdekelte, hogy barátnője van. Végül is szépen lassan elcsábította a fiút. Hideg téli este volt, amikor megtudta, hogy végre elhagyta a lányt és ettől borzasztóan megijedt: minden, amit hónapok óta akart, most ott volt. Aztán mire észbe kapott, semmi másról nem szólt az egész, mint, hogy titokban szexeltek egymással, amíg az anyja nem volt otthon. És a hangsúly mindig a titkon volt. Először azért, mert nem akarta megbántani a volt barátnőjét, aztán mert, hogy osztálytársak, végül az volt a kifogás, hogy nem akar még új kapcsolatot. De Anna egy idő után pontosan tudta a választ: VELE nem akar kapcsolatot. Több év távlatából, ha visszagondolt rá, mindig a szégyenérzet jutott az eszébe, hogy ez a fiú szégyellte őt, ő pedig szégyellte magát, mert nem volt más, mint eszköz, és mert elhitte, nem elég jó ahhoz, hogy több legyen ennél. Mire a fiú rájött, hogy mit is jelent neki a lány, persze már késő volt, és végzetes sebeket ejtett Anna lelkén. Onnantól a szexen keresztül kommunikált, és ha valaki nem akarta vele egy nap ötször csinálni, biztos volt benne, hogy már nem szereti. Eszébe jutott az utolsó este, amikor lefeküdt ezzel a sráccal. A próbatermükben voltak és elképesztőt szexeltek, ahogy mindig. Hihetetlen, hogy valaki, aki az élet minden más területén zárkózottá, önmarcangolóvá tette őt, és elhitette, hogy nem elég jó, a testiségben annyira felszabadította, mint azelőtt senki (nem mintha alig 18 évesen sok tapasztalata lett volna) . Annyira elementáris és belülről jövő érzés volt, hogy a végén semmi mást nem tudott, csak zokogni és akkor minden kijött belőle. Csak azt akarta, hogy szeresse, és ha nem tudja, akkor engedje el. A fiú néma csendben ült a zokogó meztelen lány mellett, egy szó sem jött ki a száján, csak, hogy rendben. A lány felöltözött, majd ziláltan kitámolygott az utcára és maga sem tudja hogyan, de hazament és soha többé nem feküdt le ezzel a sráccal akkor sem, amikor nagyon akart volna. Kiszakadt egy olyan mélyre temetett seb és fájdalom, ami örökre megakadályozta ebben.

Miután nagy nehezen haza keveredtek Tamással és ismeretlen módon felmásztak a galériára, megpróbáltak lefeküdni egymással. Nincs rosszabb dolog, mint amikor valakik MEGPRÓBÁLNAk szexelni, kívülről a sérült állatok üzekedéséhez lehet hasonlítani. Szóval bár akaratán kívül, de végül tartotta magát ahhoz, amit megígért a barátnőinek és nem feküdt le a fiúval. Másnap reggel az ágyban, ahogy egymás mellett feküdtek, kezdett Annának felsejleni minden a múlt éjszakáról és cikázni kezdtek a gondolatai: a gimis szerelem fájdalma és Kata töredelmes vallomása, hogy az az egy baj van Tamással, hogy két hétnél sokkal többet nem tud meglenni egy lány mellett. Anna mérges volt, hogy miért pont akkor mondta el ezt a fiúról, amikor már pontosan tudta, hogy akarja őt. Szóval életében először Anna, ahogy ezeket az eseményeket felidézte, úgy döntött, ki mondja azt, amit gondol, és amitől minden női magazin óva int: én nem akarok CSAK egy lány lenni, én A lány akarok lenni. Tamás meglepetten pislogott mellette, majd ennyit mondott: rendben.

És így is lett. Egy ideig.