Fáradtan bámult ki a villamos ablakán a lány. Kint már csípős őszi este. „Milyen nehéz gyerekeket tanítani”-gondolta. „Vajon velem is ilyen nehéz volt? Egy perc alatt leszívnak.” Anna egy barátnőjének köszönhetően került a tánccsapatba és elég hamar lett saját csoportja. Édes kiskamaszok. Vagyis néha édesek…de van, hogy sikítva menekülne ki tőlük. Ő is alig múlt 21. Saját magát se veszi komolyan, hát még ők. Ahogy így morfondírozott magában, meglátta a körúton Bálintot. Egy lánnyal. Szőke. Nem is szerette soha a szőkéket. Hirtelen erős késszúrást érez a gyomrában, aztán izzadni kezd. Miért kellett pont most kinéznie? 2 éve epekedik ezután a srác után, amolyan igazi se veled, se nélküled kapcsolat ez. Akármit csinált, akármivel próbálkozott, nem akart múlni a vágyakozása iránta. Aztán eszébe jutott, ma lesz Kata születésnapja. Egész eddig semmi kedve nem volt, de ez a jelent most kinyitotta a szemét. Miért vekengjen ő egyedül otthon, amikor ez a seggfej meg itt mindenféle nőcskékkel kocsmázik. Amúgy is, Kata mutatott neki valami fiút, aki állítólag elképesztően illik hozzá. Na, mondjuk az előzőre is azt mondta, aztán élete legkínosabb duplarandiját élhette át. Hú, de mérges volt. Még ha tudta volna, hogy randira megy. De nem. Végül is ügyesen intézte. Emlékszik, ahogy a kertmoziban a srác málnafagyit hozott neki, ő pedig olyan gyilkos tekintettél nézett hátra a mögötte szurkoló barátnőjére és a pasijára, hogy egyből kevésbé olvadt az a kurva fagylalt. A sráccal egész este borzalmas hűvös és kimért volt. Nem akart ő szemét lenni, de annyira nem akart ott és akkor vele lenni. Aztán amikor a második randira is elhívta a fiú, érezte, hogy nem volt elég hűvös. Így kedvesen ugyan, de elmondta, BARÁTKÉNT semmi akadálya egy újabb találkozónak. Persze a fiú kiakadt és egyből hülyjepicsajégkirélynő lett belőle, aki amúgy is tökre fura. Azt már csak halkan és ártatlanul kérdezte meg, ha olyan fura, ugyan miért akar vele találkozni. Hát mert az izgalmas is lehet, jött rá az egyértelmű válasz. Szóval, ha elmész valakivel első szóra, akkor is hülyepicsa leszel, és ha őszintén megmondod, hogy nem akarsz semmit, akkor is. Nincs jó válasz.

No, nem baj, ez a fiú, Tamás, olyan másnak tűnik, egy próbát megér. Nem akarta túlspilázni a dolgot, de amikor megérkeztek a helyre, egyből fürkészni kezdte a tömeget, hol lehet a lelkitársa. Egy fekete-fehér képet látott róla egyedül,  így nehéz lesz kiszúrni őt. Fura lenne, ha most is fekete-fehér lenne, fut át az agyán a gondolat, amin magában jól elkuncog és rájön, miért gondolta az előző srác furának. Szóval ezerrel pásztázza a tömeget, miközben kurva laza akar lenni és úgy tesz, mintha figyelne arra, amit a barátnői mondanak. Ott van. Ott ül, és színes. Olyan pillanat volt, mint a filmekben, amikor elhomályosodik a kép és hirtelen nincs ott más, csak az a bizonyos személy. Később, amikor már együtt éltek is pontosan fel tudta idézni ezt a pillanatot és érzést. Érdekes, amikor több év elteltével, miközben már a mindennapjaid részévé válik a másik, szinte a szoba hozzátartozó elemévé, mennyivel másképp, szinte idegenként idézi fel az ember az első találkozást a jól megszokott személlyel. Mintha nem is ő lenne, hiszen akkor nem volt más, mint az első benyomás és, amit képzeltél hozzá tele reményekkel. Szóval ott állt a füstös kocsmában és kiszúrta a srácot. Amikor az asztalukhoz közeledtek, elég erőteljesen a barátnője tudtára adta, bizony ő ül Tamás mellé. Persze elég sokáig nem beszéltek egymással, aztán egyszer csak felé fordult a fiú, azokkal a nagy, zöld szemeivel.

Onnantól nem volt megállás.